V. Mozdulj velünk Kisbárkány!

Beszámoló

Ötödik éve mozdulunk meg rendszeresen az Európai Sporthét keretein belül Kisbárkány környékén. Mint minden évben most is nagyon vártuk már a túrázási lehetőséget. Mindig izgalmas helyszínt választva indultunk neki az időjárási előrejelzések ellenére is 8 fővel az idei eseménynek. A kis csapat döntése alapján a várható eső miatt Bedepuszta Almás tetőig autóval tettük meg az utat. Borókás Robi itt elénk sietve ismertette a programváltozás lehetőségét, mivel már a Borókás Farmon csepereg az eső. Ezért úgy döntöttünk, hogy egyenesen Grabensiát vesszük célba. S egy másik alkalommal látogatunk majd el a borókási állatfarmra.

Borókáspuszta egyetlen lakója is hozzánk csatlakozott, kilenc fővel indult hát a kis csapat Garábra, noha itt van mellettünk, s tulajdonképp egy hegy választ el minket egymástól, közülünk jó páran még sosem jártunk itt. 

Patások nyomait követve vettük az útirányt a Cserhát legszebb, legmagasabban fekvő és legkisebb települése felé.   

Az első rövid pihenőn kértem a csapat tagjait, hogy írják fel nevüket egy kis papírra és hajtogassák össze, majd az ajándékba kapott #BeActive logós pólókat így sorsoltuk ki, öt nyertes örülhetett a meglepetésnek. Ez úton is szeretnénk megköszönni a Magyar Szabadidősport Szövetségnek a túránk támogatását! 

A túravezető fiúk úgy ismerik a terepet, mint a tenyerüket. Egy-egy érdekes helyszín mellett elhaladva megelevenedett a múlt. Háborúban lezuhant kisrepülő helyszíne, ma már nyoma sincs, csak az erdő fái ismerik a múltbéli titkokat. Egy-egy színes és érdekes falevéllel tarkított bokor, egy hatalmas gombacsoport, egy rétnyi őszi kikerics, egy vadászház, s egy-egy gyerekkori emlék, sok-sok nevetés, amelyek színessé tették ezt a szürke őszi napot. 

Grabensia határában már feltűnt a templom tornya, megnyugodva lépdeltünk, a fiúk jól tudták a helyes útirányt. Beérve a garábi utcák mentén takaros kis házikók fogadtak bennünket, s bejárva a kis falucska rövidke útjait felfedeztük a település szépségeit, értékeit. 

Az Apátsági Fogadó Ambrus Apát Emlékére alapított vendéglátóhelyen pihentük ki az oda út fáradalmait, s kávé- valamint sörkülönlegességekkel frissítettük fel magunkat, új erőt merítve még a hátra levő szakaszhoz.

Az őszi Cserhát ruhája ilyenkor már csodaszép színekben pompázik. A hűvös idő miatt ugyan nem tudtuk egyenpólóban teljesíteni a távot, s a visszafelé tartó szakaszon szinte végig áztatott bennünket az eső. 

Hogy ez se szegje kedvünket, azt a feladatot kapta a csapat, mindenki találjon magának egy kedvenc falevelet, amelyet különlegesnek tart, vagy valamilyen egyedi termést, virágot, s majd az út végén egy szuper színes képet alkotunk belőle. Ez az útszakasz olyan lelkes keresgéléssel telt, hogy már a végén mindenkinél egy-egy csokor virág, levelek s bogyók serege várta, hogy egy falevelet alkotva belőlük megmutathassuk a természet őszi ruháját.

A cuki alpaka és kucu simi ugyan elmaradt, de ígérem bepótoljuk a látogatást ide is!

Nézzétek csak! Borókás Robi hozta az üzenetet, hogy a Farm lakói közül egy cuki állatsereg üdvözletét küldi! A borókási csendéletben Gabie, Thor, Ipoly, Betty Brown, Pöci, Tuci, Storm, Zagyva, Castor, Ősz, Nyár, Tél, Krumpli és a tehenek várják a mielőbbi találkozást. 😊

Idén is remek túrahangulatban telt az egész nap. Kicsit csurig elázva, húszezer lépésen túl is kellemes fáradtsággal vettük a hazafelé tartó út akadályait, hiszen Nógrád megye egyik legkisebb és a Kelet-Cserhát egyik legszebb településén Kisbárkányban pihenhetjük ki magunkat, tölthetjük napjainkat, hogy a következő megmozdulásunkat is nagy lelkesedéssel és újult erővel folytathassuk.